Magyarország templomai

Albertirsai evangélikus templom (Albertirsa)
A fotókat készítette: Bajkó Ferenc.

Albertirsán két evangélikus gyülekezet él egymás mellett. Ennek oka, hogy korábban két település élt egymás mellett: Alberti és Irsa, melyeket 1950-ben közigazgatásilag egyesítettek. Irsa nevét a 13. században említik először, mely elnevezés a település birtokos családja, az Irsayak nevéből származtatható. A török hódítások során elnéptelenedett mindkét falu. Váracskay András hívott felvidéki szlovák és magyar anyanyelvű lakosokat, ők népesítették be ismét a területet.




	250 éves jubileumi emléktábla

Albertirsán két evangélikus templom áll ma is. Az irsai hívek temploma a falu keleti felén, a katolikus, a református és a baptista templom szomszédságában áll. Az irasai gyülekezet az albertihez hasonlóan szlovák hátterű, nála 2-3 évvel később, 1713-14-ben alapult. Első templomuk meglehetősen szerényes imaház volt, telkét három református földesúr adományozta, 1722-ben készült el. Felépüléséig a hívek otthonában tartották az istentiszteleteket. A 18. század végén, az ellenreformáció idején a településen újjáéledő katolikusság miatt jelentős támadások érték az evangélikus közösséget, amiért az egyházközség néhány tagja kérelemmel járult a kalapos király, II. József elé.

A meglehetősen rossz állagú imaház a 18. század végére kicsinek bizonyult, ezért új templom építését rendelték el. 1797-ben a vármegyétől megkapták az építési engedélyt. Az alapkövet 1799-ben tették le, s már két év múlva, 1801-ben sort keríthettek az ünnepélyes felszentelésre.

A külső megjelenésében meglehetősen puritán templomépület semmiféle műemléki jelleggel nem rendelkezik. Tornya a négy irsai templomtorony közül a legmagasabb, 25 méter, háromszintes. A főhomlokzat síkjába illeszkedő torony földszintjén a belsőtérbe vezető ajtó, fölötte szegmensíves vakablak, afölött pedig kerek üvegablak látható, belül lépcsőház húzódik itt. A három harangnak helyt adó harangház félköríves ablakai mellett függőleges, vonalszerű mélyedések ornamentikusan tagolják és díszítik az órapárkányos, toronyóra nélküli tornyot. Díszes, párnatagos, nyolcszögletes sisakja tetején, a toronygomb fölött kereszt, annak csúcsán pedig apró csillag van. A templom főhomlokzatán, a torony mellett téglalapszerű vakablakok vannak, a harangtorony két oldalán lévő mellvédek íves kiképzésűek. Oldalhomlokzatain három-három üvegablak látható. Hátsó, szentélyszerű homlokzatán vakablak van. A későbarokk stílusú épület falai kívül embermagasságig nyerstégla-burkolatú.

Belépve, egyhajós, teremtemplom jellegű, puritán szakrális tér tárul elénk, melynek orgonakarzatán az 1999-ben felújított orgona áll. A hangszer 1964-ben készült a Budapesti Orgonagyárban, 2 manuálos és 15 regiszteres. A fehér meszelésű, 300 ülőhelyes, 11 méter 40 cm széles, 22 méter hosszú belső sík, vakolt mennyezettel fedett. A templomban három emléktábla figyelmeztet az elődök szorgalmas tevékenységére. Az egyik az Irsay család emlékére készült, akik a gyülekezet lelkes segítői, adományozói voltak, a másik egy bizonyos Br. Marklovszky Traugott G. kapitánynak állít emléket, aki az ellenreformáció viszontagságaitól igyekezett megvédeni a gyülekezetet. A harmadik táblán pedig a gyülekezet eddigi 20 lelkészének nevét olvashatjuk. A negyedik a gyülekezet 250 éves fennállásának emlékére készül, felirata: "Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Taníts meg minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." 2001-re, a templom bicentenáris ünnepélyére kívül-belül teljesen megújult az épület. Kertjében a temetőből való kopjafák kerültek felállításra.