![]() | ||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||
Evangélikus (26/233) |
Pestszentlőrinci Pestszentimrei evangélikus templom (Budapest XVIII.) Ismertető: Bajkó Ferenc A Szentlőrincen elszórtan élő evangélikusokban a 19. század végén született meg az igény a rendszeres istentiszteletek tartására. 1894-től Kispesttel együtt a Deák téri gyülekezet fiókegyháza, majd a kispesti egyházközség 1922-es önállósulása után a kispesti gyülekezet fiókegyháza. 1922-től kezdve Pestszentlőrincen is rendszeresen tartottak istentiszteletet a Wlassics utcai általános iskolában. 1925-ben az Pestszentimre is fiókegyházzá alakult. 1927-ben a lőrinci evangélikusok kérvénnyel álltak a kispesti gyülekezet vezetői elé, hogy hadd alakulhassanak önálló egyházközséggé. Ez az anyagi hiányosságok miatt még váratott magára, viszont ebből kifolyólag missziói egyházközséggé szerveződött a gyülekezet. 1929. október 13-án történt meg az anyagyülekezetté válás engedélyezése. Első lelkésze Salfer Károly volt. Miután az első lelkész hivatalát elfoglalta, rögvest megkezdődött a templom tervezése és az ehhez szükséges pénzbeli gyűjtés. A telket, melyen ma is áll, az önkormányzat adományozta, továbbá 10000 pengővel támogatta az építkezést. Szemere István református földbirtokos 12500 pengőt adományozott. A mai templomot, Benkő János műépítész tervezte. A tervrajzokon imaházként szerepel, mivel a tervek szerint később a mai Kossuth tér Üllői út felöli oldalán egy nagyobb templom épült volna fel, erre azonban a II. világháború és az azutáni viszonyok okán nem került sor. Az imaház érdekessége, hogy az oltártér színházi előadások számára átalakítható. Az eredeti szándék szerint az új, nagyobb templom megépítése után színházként funkcionált volna a régi. A Pestszentlőrinci és Pestszentimrei hívek evangélikus temploma a Kossuth tér hátterében húzódik a Hunyadi Mátyás Gimnázium és a református templom között. A kis méretű épület kelet-nyugat tengelyű és neogót stílusú, érdekes és fantáziadús térkialakításról tanúskodik. Különlegességét adja, hogy a fő- és kereszthajó metsződésénél egy szélesebb, tágasabb négyezeti tér létesült. A négyezeti tér fölé kupolaszerű tetőgúla borul, melynek tetején toronygomb és kereszt magasodik. A keresztmagasság 17 m. A főhomlokzaton a bejárat mellett egy-egy téglalap-ablak, fölötte pedig három egyforma csúcsívű ablak látható. Az északi oldalon az épületből félkörszerű bővítmény ugrik ki, ez a karzatfeljáró lépcsőháza. A kereszthajó ablakai hármas osztatúak, közülük a középső magasabb. A templomhoz az oltártér felől hozzáépítve a gyülekezeti termek és a parókia húzódik, a kertben pedig a nemrég felépült vendégház helyezkedik el. A templomnak tornya és harangja nincsen. Belsejében megragadó, hogy a falak – a protestáns gyakorlattól eltérően – változatos színűek: néhol sárga, néhol kék, néhol zöld festésűek. Ennek a festési módnak szimbolikus jelentősége van: az aranysárga szín a mennyországot jelképezi, a kék teremtettségünkre, a szürke a földi valóságunkra hívja fel a figyelmet, a zöld pedig a reménység kifejező színe. A tér centrális középpontjában Luther-rózsa látható a közepén kereszttel, jelezve evvel, hogy Krisztus az út, és ezt az utat az evangélikus egyházzal tehetjük meg. Az erdélyi faragású padok sötétkék színe bűneink mélységét, az ezeken lévő apró piros részletek pedig bűneink megváltását szimbolizálják. A padokon elfoglalható ülőhelyek száma 248. A bejárat felöli oldalon orgonakarzat húzódik, melyen a következő felirat látható: „Adj erőt, hogy megálljunk mindvégig a hitben”. Két orgonája van. A régebbi, a karzaton meghúzódó, Angster József és Fia által 1943-ban készített, 2 manuálos, 7 regiszteres hangszer. Az újabb pedig a 2 manuálos, 24 regiszteres (elektromos) Johannus-orgona, amely a 90-es évek közepén készült, ennek játszóasztala az oltártól balra látható. A főhajó belül 19,5 méter hosszú és 8 m széles, a kereszthajó pedig 16,5X7,8 méteres. | |||||||||||||||