Magyarország templomai

Ceglédi evangélikus templom (Cegléd)
A fotókat és szöveget készítette: Bajkó Ferenc.

Mint ahogy hazánk legtöbb településén, úgy Cegléden is először evangélikus hitre tért a lakosság, a kálvini tanok csak később terjedtek el. 1783-tól 1802-ig a református egyház adott helyet az evangélikus istentiszteleteknek. Tápiószentmártonhoz tartoztak, mint leányegyház. A Felvidékről érkező lutheránus hitű betelepülők 1791-ben megválasztották első presbitériumukat. 1802-ben saját lelkészt kaptak, 1815-ben felépült az egyszerű, kicsiny, torony nélküli épület. Még ebben az évben egy másfél mázsás kisharangot készíttetett az egyház, melyet az itt álló faharanglábon mozgattak. A Millennium idején a városrendezésnek útjában állt a kis templom. Az egyházközség Sztehlo Ottót kérte fel az új templom terveinek elkészítésével, aki megalkotta a jelenlegi neogótikus épületet. A régi imaház 1916-ban került elbontásra.

Az 1895-96 között felépült templom merészen égbenyúló, kecses tornyával a belváros és a Szabadság tér egyik meghatározó, hangsúlyos eleme. A mellette álló Református Nagytemplomnak épp az ellentéte. Míg arra "terebélyesség", monumentalitás jellemző, addig az evangélikusokéra kecsesség, "karcsúság", arányosság.

A hazai "téglagótika" egyik fellegvára. Egyedi építészeti megoldást képvisel a csúcsos sisakon levő nyolc fiatornyocska, valamint a harangtorony mellett található két lépcsőtorony jellegzetes hangsúlya. A harangtorony kiképzése is az építész gazdag fantáziájáról tanúskodik. A bejárat felett a következő felirat olvasható: "Erős vár a mi Istenünk". Ezt, az evangélikusok jellegzetes "aranymottóját" a torony több helyen észlelhető bástyás kialakítása hangsúlyozza. A toronynak négy szintje van: az elsőn a templom bejárata, a másodikon kerek, neogót rózsaablak található. A második szint bástyásan záródik. Az eddig négyszögletes torony innentől hosszú, nyolcszögletes résszel folytatódik, ez ad helyet a templom egyetlen harangjának. Kívül itt keskeny harangház ablakok vannak. A harmadik szint bástyásan záródik, majd ezt követi az eddiginél keskenyebb, nyolcszögletű rész. Itt ikerablakok láthatóak. A tornyot a már említett, fiatornyos, csúcsos sisak zárja le. Tetején, ahogy a legtöbb alföldi evangélikus templomokon, nem kereszt, hanem kakas és csillag magasodik (református hatásra), toronygombbal.

A kistornyok szintén érdekes kiképzésűek. Az alsó, négyzet alaprajzú két szintet vékonyabb, kisebb téglalap alakú emelet követi, melyet hosszúkás sisak zár le. A harangtorony és a két kistorony nyerstégla burkolatú, míg a templomtest vakolt. Mindkét oldalhomlokzatán három darab hármas tagolású csúcsíves ablak áll (összesen 9 darab). A hármas tagolás két szélén kisebb, középen nagyobb ablakok vannak. Belseje egyhajós, arányosan hosszú tér, nagyjából félezer ember befogadására alkalmas. A meglehetősen kis méretű orgona Bakos Károly helybéli mester munkája. 1875-ben készült, egymanuálos és 8 regiszteres. Sípjai hangra szabottak, tehát nem hangolhatóak.

Az 53 méteres toronyban egyetlen harang függ, mely 600 kg súlyú, G hangú. 1931-ben készült Seltenhofer Frigyes és fiai műhelyében, Vermes Mihály lelkes adományából. Külsejét körben indás-virágos minta díszíti, szőlőfürtökkel. A harangpalást külsejét két szöveg tölti ki. Egyik oldalán ez a felirat áll: "Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az ember fiain" (Zsolt, 66.5). A másikon: "Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad" (Ján, 6.68). Az egyházközség történetében ez a második harang. Első harangját 1815-ben öntötték a református egyháztól megvásárolt kb. 95 kg súlyú kisharang érceiből, 148 kg súlyban. Az akkori imaház előtti haranglábra helyezték. 1896-ban, a templom felszentelésekor került át a toronyba. Az I. világháborúban hadi célokra felhasználták. A harangot mindmáig nem sikerült pótolni, helye üresen áll. A jelenlegi harang minden vasárnap 9, fél 10 és 10 órakor hallható.