Magyarország templomai

Jászberényi református templom (Jászberény)
Fotó és szöveg: Bajkó Ferenc.

Jászberény belvárosában, a Thököly utca 15. szám alatti kertjében áll az idén 462 éves helybéli reformátusság temploma, mely büszkén hirdeti a kálvinista egyszerűséget, puritánságot a tőle pár utcára emelkedő, díszes, barokk katolikus Főtemplommal szemben.

A templom és a gyülekezet története a reformáció üldözetéséről és a hívek hitük mellett való kitartásáról tanúskodik. Jászberényben az új vallás terjedéséről 1541-ből származik az első adat, amikor is az egész város lakossága a kálvinista helvét tanokat követte. Később főleg a magyarok gyakorolták a református vallást. Ők a Zagyva patak bal partján telepedtek le, míg a jobb parton élő jászok katolikusok voltak. A két városrész külön közigazgatással rendelkezett. 1560-ban a klarisszák templomát vették birtokba, amit 1654-ben kibővítettek. E templom idejében dolgozott itt Skalicza Máté, a híres kálvini tanító, aki 1568-ban itt, Jászberényben festi meg Szegedi Kis István (református prédikátor) arcképét. 1642-ből származik az egyházközség pecsétje, mely Lehel kürtjét ábrázolja (Magyarországon ez itt jelenik meg először pecséten). 1683-ban a törökellenes harcok során megrongálódott templom helyreállítására ígéretet tett az itt táborozó Apaffy Mihály erdélyi fejedelem, az ígéret azonban csak ígéret maradt.

1688-ban Esterházy Pál parancsára a templomot földig rombolták, berendezéseit, harangjait elkobozták, a prédikátort elüldözték. Emiatt a hívek száma megharmadolódott. Az itt maradt egyházfik 1696-tól egy kis házban gyűltek össze istentiszteletre, melyeket egy helybéli csizmadia tartott. Az 1705-ös országgyűlési rendelet visszaadta a lerombolt templomot, illetve a hozzá tartozó ingatlanokat. Lelkészt 1709-ben kaptak, de 1717-ben a vallási türelmetlenség ismét elüldözte. Új templomot 1724-ben építettek, ennek a templomnak érdekessége - szinte példa nélkül hazánkban - hogy lelkésze sohasem volt. Mindössze 36 évig állt, ugyanis 1760-ban - az ellenreformáció hátterében - Mária Terézia elrendelte a berényi kálvinista templom földig való rombolását. 1771-ben kérelemmel járultak az uralkodónő elé, mindhiába. Vasárnap még két református embernek sem volt szabad együtt lenni.
Új lendületet vett a gyülekezet életében II. József 1781-es Türelmi Rendelete, miszerint bárhol épülhetett új protestáns templom, de kapuja nem nyílhatott az utcára és tornya sem lehetett. Ezen keretek között kezdődött meg a templomépítés 1782-ben, és fejeződött be két évvel később, 1784-ben. 1863-ban a templomtól különálló, sátortetős harangtornyot építettek. Az épületet 1870-ben toldották meg, így az összeépült a toronnyal. 1900-ban a gúlasisakot a jelenlegi, egypárnatagos toronysüvegre cserélték, amely Szarvas Mihály és felesége, Csákó Ilona alkotása.

Stílusa klasszicizáló későbarokk (copf). Tornya 36 méter magas, 3 szintes, két oldalán íves oromfallal. Az szegmensíves, kőkeretes bejárat mellett két-két klasszicizmust idéző, féloszlop húzódik. A három szintet vastag párkányzat választja el. Az ajtó fölött félkör alakú ablakot, afölött pedig a lépcsőház és a harangház félköríves, rácsos ablakát figyelhetjük meg. Az épület két hosszabbik oldalán négy-négy félkörablak van, közülük a toronyfelőliek kisebbek a többi 3-3 pedig nagyobb, 314 cm átmérőjű. A toronnyal átellenes, az orgona mögötti falon pedig félkörös vakablakot láthatunk.

Belseje egyhajós teremtemplom, 25,5 méter hosszú és 9,5 méter széles, ülőhelyeinek száma 650. Mennyezete sík, vakolt, falai fehérek. A torony felöli és a vele átellenes oldalon kőkarzatok húzódnak. A torony felőlin félköríves árkádokat figyelhetünk meg. Középső árkádja alatt a templomépítési emléktábla, illetve az I. világháborúban elesett hősök emléktáblája található. Vele szemben, szegmensíves árkádok által tartott karzaton nyert elhelyezést a 2 manuálos, 15 regiszteres, 1956-ban épített orgona, melyet a Fővárosi Orgonagyár készített. A karzat mellvédjén olvashatjuk: "Aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik".