Újdonságok Katolikus Református Evangélikus Ortodox Izraelita Extrák Teljes lista English

Református (52/233)

Abonyi református templom
Alsócécei református templom
Apostagi református templom
Bajai református templom
Balatonalmádi református templom
Balatonudvari református templom
Bogyiszlói református templom
Budafoki református templom
Budapesti Szilágyi Dezső téri református templom
Debreceni református nagytemplom
Dubicsányi református templom
Encsi református templom
Érsekcsanádi református templom
Frangepán utcai református templom
Gödöllői református templom
Harkányi református templom
Ipacsfai református templom
Jászberényi református templom
Kelenföldi református templom
Kisharsányi református templom
Kovácshidai református templom
Külső - Kelenföldi református templom
Máriagyűdi református templom
Mezőtúri református nagytemplom
Mezőtúri Újvárosi református templom
Miskolc Martin- Kertváros református templom
Miszlai református templom
Monori református templom
Óbudai református templom
Ócsai református templom
Orosházi református templom
Padragkúti református templom
Pápai református templom
Pestszentlőrinci református templom
Pilisi református templom
Prügyi református templom
Pusztaszentlászlói református templom
Ráckevei református templom
Rákóczi utcai refomátus templom
Rákoskeresztúri református templom
Rákosligeti református templom
Siklósi református templom
Solymári református templom
Soproni református templom
Szadai református templom
Szolnoki református templom
Sümegi református templom
Taktabáj református templom
Tiszacsegei református templom
Turonyi református templom
Váraljai református templom
Vizsolyi református templom

Ócsai református templom (Ócsa)
Fotók és szöveg: Bajkó Ferenc.

A Bercsényi utcában, a Skanzen mellett áll Ócsa büszkesége, a román eredetű műemléktemplom, amely a hazai román építészet ránk maradt emlékei közül az egyik legszebbnek mondható. Kissé elképzelhetetlen, hogy ezen épület több mint 700 évet átélt. Falainak egyes téglái még látták a Tatárjárást, az Árpád-kori Magyarországot, a törökök uralmát, a Habsburg uralommal kapcsolatos eseményekről nem is beszélve. Évente turisták tízezrei látogatnak el ide határon belülről és túlról.


A főhomlokzat
A déli oldal a bejárattal
A kereszthajó
 
A főszentély
 
A mellékszentély
A bejárat
A templom hátulról
 
Ebben a toronyban lakik a három harang
A török szablyáinak nyoma
 
 
Az eredeti templom a XIII. században épült, román stílusban. Az itt letelepedett premontrei szerzetesek építették Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Stílusában nagy hatással volt rá a kortárs esztergomi királyi palota épülete. A Tatárjárás, mint az ország legtöbb településén, itt is hatalmas pusztításokkal járt. A premontreiek elmenekültek, illetve a harcok folyamán meghaltak. Templomukat a pusztító tatárok felgyújtották. A jelentősen megrongálódott templomot a IV. Béla által visszatelepített premontreiek építették újjá, koragót stílusban. Így került Ócsára a csúcsíves stílus. Többek közt ekkor épült a kereszthajó is. A török időkben, a 16. század közepén török mecsetként használták. A fedetlen, rogyadozó épületet az 1560-ban (más vélemények szerint 1620-ban) megalakult református egyház vette birtokába.

A török kivonulását követő, közel száz évben tilos volt protestáns templomot építeni, így továbbra is fedetlen templomban tartották gyülekezeti alkalmaikat. Az épület állaga fokozatosan romlott, a falak pusztultak, életveszélyessé váltak. A 18. század közepére már csak a szentély volt istentiszteletek tartására alkalmas. 1773-ban a településen újjáéledő katolikusság a templom köveit szerette volna felhasználni saját temploma építéséhez. A váci püspök természetesen támogatta ezt, és kérvénnyel járult Mária Terézia elé, hogy bocsássa végleg a katolikusok rendelkezésére a templomot. A királynő feltétele az volt, hogy a püspöknek egy bizottság előtt be kellett bizonyítania, hogy a templomban vasárnap délelőtt mise folyik. A főpap a környéken élő igen csekély számú katolikus híveket kérte arra, hogy vasárnap korán reggel vonuljanak be a templomba, így a kálvinisták kiszorulnak és a bizottság megérkezésekor mise bemutatása fog folyni a tető nélküli templomban. A tervről tudomást szerzett gróf Teleki József helybéli és Beleznay Miklós bugyi földesúr, akik értesítették a két falu református híveit. A református hívek jóval hamarabb, már előző este beültek templomukba. A zászlóval a kezükben belépő katolikusok és a már bennlévők közt kisebb verekedés kelt. Egyes bugyi asszonyok fapapucsukkal csapkodták a templomfoglalókat. A kintállók ezt puskalövéseknek vélték hallani, ezért elmenekültek. Így a bizottság megérkezésekor már zengett a zsoltárének, Mária Terézia ígérete szerint továbbra is kálvinista kézben maradt az épület. 1774-ben a katolikusok ismét próbát tettek, miszerint a templom köveiért annyi pénzt ajánlottak fel, amiből újat tudtak volna építeni. A reformátusok ezt az ajánlatot is elutasították, ragaszkodtak régi templomukhoz.

1773-tól 1777-ig gróf Teleki József lelkes támogatásával sikerült rendbe hozni, és Isten szavának hallgatására alkalmassá tenni. Ugyancsak gr. Teleki József adományából készült el a mai, barokk szószék és az orgonakarzat. Tornyait 1922 és 24 között a gyülekezet kívánságára egy emelettel megmagasították Foerk Ernő építész tervei szerint. A templom a 150 éves török uralmon kívül számos egyéb kárt szenvedett. 1848-ban a már igen rossz állapotban lévő templom felújítására gyűjtést szerveztek, mely összeget a Szabadságharc kitörése után nem sokkal felajánlottak a haza javára. Az 1870-es villámcsapás megrongálta az 1865-ből való orgonát. 1884-ben tűzzel játszó gyerekek felgyújtották a templomot. 1890-ben a mennyezet nagy robajjal beszakadt, ekkor készült el a sík, vakolt mennyezet, melyet a legutóbbi felújítás alkalmával faburkolatúvá alakítottak. A szentélyeket 1896-ban újraboltozták.

A háromhajós, kereszthajós, bazilikáris elrendezésű templom a nem rég történt felújítás útján visszanyerte eredeti szépségét. A főhajó nagy, a mellékhajók kisebb szentélyekben végződnek. A főhomlokzat két szélén állnak az egyénként 26 méter magas, zömök tornyok. A látogató szemének furcsa, hogy a tornyok közötti 7 méteres részen nincs bejárat. A négyszintes tornyok közül a jobb oldali (keleti) tetején kakas, a bal oldali csúcsán pedig csillag és toronygomb van. A keleti torony gazdagabb díszítésű, mint a nyugati, földszintjének keleti oldalán román, keskeny ablak van, a támpillérek is nagyjából idáig futnak fel. Ugyanezen torony másodikon szintjén keskeny ablak, a harmadikon a régi harangház keskeny ikerablaka található. A bal oldali tornyon gótikus, csúcsíves kerettel, míg a jobboldalin anélkül. A negyediken van a mostani harangház, itt triplaablakok vannak. Ez az a rész, mellyel a XX. század elején megmagasították a tornyokat. A nyugati torony nyugati oldalán semmilyen ablaknyílás nincs. A tornyok fedése egyszerű gúlasisak.

A főhomlokzaton négy kisebb támpillér van. A két középső ferde kiképzésű, a tatárjárás után épültek. Az oldalhomlokzatok egyforma kiképzésűek, melyeken szintén alacsony pillérek vannak, rajtuk egy-egy bélletíves kapuzat vezet a belsőbe. A kapu és a kereszthajó között láthatjuk a néhai sekrestyét, melyen késő román formájú ablak áll. A sekrestye külső falán még látható néhány olyan kő, melyen a török a szablyáját élezte, ugyanis a kő, melyből a templom épült, kiválóan hasznosítható köszörűkőként. Ezek ma is eredeti állapotukban tekinthetőek meg. A templom összes ablaka keskeny, román stílusú. A kereszthajó mindkét oromfalas végfalán egy-egy ablak, fölöttük egy-egy kereszt alakú nyílás látható. A kereszthajó két sarkán az eddig említetteknél jóval magasabb, a fal teljes magasságáig húzódó, "háromszakaszos" támpillérek állnak. Ugyanilyenek láthatóak a főszentély két oldalán, a hátsó homlokzaton. A mellékszentélyek a főszentély pontos, kicsinyített másai. A nyolcszög öt oldalával záródó apszisok három oldalán ablak engedi be a fényt. A párkány alatt gótikus ívsor húzódik. Az apszisok sarkain gótikus féloszlopok vannak. A főhajó és a mellékhajók magassága közti különbséget három ablak tölti ki.

Az épület jó részén a párkányok alatt néhol gótikus, néhol román ívsor húzódik. Az ívsorok virtuozitása a tornyokon és az oldalhomlokzatok torony felöli részén a legélvezetesebb. A tornyok harmadik és negyedik szintjén román ívsorokat fedezhetünk fel, míg kora gótikusak a tornyok második szintjén, az oldalhomlokzatokon és a szentélyeknél lévők. Az oldalszentélyek ívsora 1896-ban készült. A párkányokon állat- és emberfejek is láthatóak.

Belseje külsejéhez hasonlóan lenyűgöző. Elénk vetíti a középkori társadalmi és egyházi életet, valamint az akkori építkezési szokásokat. Hamisíthatatlan román hangulatot áraszt látogatójára. 560 fűthető ülőhellyel rendelkezik. Mivel azonban az ülőhelyek fűtése igen sokba kerül, ritkán használják. A főhajót oszlopos árkádsorok választják el a mellékhajóktól. Az oszlopok kétfélék. Magányos, vaskos nyolcszög alakú oszlopok és henger alakú oszlopok kötegei váltják egymást. A tér egyik felében a barokk orgonakarzat van, ezen látjuk a Komornyik József által 1865-re elkészült, 2 manuálos, 18 regiszteres, 1500 síppal rendelkező, nemrégiben teljesen megújult és műemléki védettség alá helyezett versenyorgonát. A karzattól számolva az első és a harmadik oszlop nyolcszögletes, a második és a negyedik pedig oszlopköteg. A főhajó és a kereszthajó találkozásánál a mennyezetig húzódó pillérkötegek vannak. Az oszlopok fejezetét igen gazdag díszítés jellemzi. A megszokott indás-leveles díszítéseken túl állatfejeket (pl. oroszlán) is találni rajtuk. A főszentély szentélynégyzete bordás keresztboltozatú, akárcsak a sekrestyék. Figyelemre méltóak még a fő- és kereszthajó találkozásánál látható, váltakozó színű kváderkövekből kirakott hevederek. A kereszthajóban koragót, csúcsíves árkádok láthatóak.

A belső legértékesebb része a bordás boltozatú főszentély, melyben a templom építésével egyidős (1275-1300 körüli) freskók kerültek felszínre. A reformátusok a kálvinista szokásoknak megfelelően ezeket lemeszelték, s csak a későbbi tatarozások folytán bukkantak rájuk. A festményeket három ízben restaurálták, melyek során mindig újabbak és újabbak kerültek felszínre. Először 1896-1902-ben, majd 1952-ben, végül 1986 és 1995 között. A két mellékszentélyben nincsenek freskók. Boltozatukat 1896-ban újjáépítették. A szentélyek szögleteiben henger formájú féloszlopok vannak. A kereszthajóba nyílnak a sekrestyeajtók. Ezek is figyelemreméltóan szépek, bélletíves kiképzésűek. Szépen helyreállított kőkeretük eredeti. A teret a keskeny, hangulatos ablakokon kívül a sík famennyezetbe épített apró lámpácskák világítják meg, melyeket, ha mind felkapcsolnak, a csillagos ég hatását keltik. Sajnos a pénz hiánya miatt ezt is ritkán használják.

A főhajó hossza belül 36,5 méter, szélessége 14,5 méter, a főszentély 6 méter széles, 13 méter hosszú, a két mellékszentély 4X6 méteres. A gótikus kereszthajó 23,5 méter hosszú és 5 méter széles. Az épületet románkori erődfal veszi körül, melynek egy része nem eredeti, hanem a legutóbbi helyreállítás során nyerte el mai formáját.

A templomot 1986-tól tíz évre bezárták, hogy mai kifogástalan formájában elkészülhessen. Az épület az 1980-as évekre annyira megrongálódott és elhanyagolódott, hogy teljes felújítást igényelt. A teljes tetőzetet kicserélték, ekkor restaurálták utoljára a szentélyben lévő freskókat, ásatásokat végeztek, melyek során megbizonyosodtak arról, hogy valóban XIII. századi eredetű a templom. Többek közt az egykori oltár alapzatát is megtalálták ekkor. Az ásatások helye ma is látható. Ezen kívül a régi padokat a mostani fűthető padokra cserélték, és rendbe hozták a világítást. A gyülekezet 1995-ben kapta vissza megújult templomát. A helyreállított és megszépült templom Európa Nostra-díjat kapott, ami azt jelenti, hogy napjainkban csaknem eredeti állapotában tekinthető meg, és Európa örökségének méltó tagja. Hazánk legépebben ránk maradt románkori templomai közé tartozik.


v1.20