Magyarország templomai

Debreceni református nagytemplom (Debrecen)
A fotókat beküldte: Bruti, szöveg: Bajkó Ferenc.

Debrecen belvárosában, a Piac utca lezárásaként emelkedik a város és a Magyarországi Református Egyház szimbóluma, a monumentális, kettő tornyú, klasszicista Nagytemplom.

A mai Nagytemplom helyén már az 1100-as években is templom állott, amelyet tűzvész pusztított. 1297 és 1311 között épült fel a helyén a Szent András tiszteletére készült, gótikus csarnoktemplom, mely a felfejlődött város lakosait hiánytalanul be tudta fogadni.Ez a 16X46 méteres templom 1564-ben ismét leégett. Az ekkor már protestánssá lett Debreceni lakosság csak 1626-ban kezdett hozzá az András-templom újjáépítéséhez, ez 1628-ra készült el Rákóczi György nagylelkű támogatásával. 1640 és 42 között a fejedelem különálló tornyot emeltetett. Ebben helyezték el a szintén tőle kapott, 60 mázsás harangot, amelyet az osztrákoktól zsákmányolt ágyúkból öntetett.1707-ben az osztrák császári csapatok ismét pusztításokat végeztek a városban, erről így ír a krónika: "Templomaink megmocskoltattak, az öregben élést tartottak, a prédikáló szék tetejét lerontották, oldalait bevagdalták, a székeket mocskoltatták, a bírák, prédikátorok székeit teljesen elbontották, darabjai sem kerültek elő. A tornáczban és tornyok alatt lovakat tartottak, tüzeltek, elfüstölték, mocskolták, a holdat a toronyból, mely az órával együtt forgott, elvitték". Az András-templomot az 1802. június 11-i tűzvész porig rombolta.

Először a kollégium építéséhez kezdtek hozzá, majd 1803-ban elbontották a templomot is. Az új templomhoz több terv is készült. Az eredeti elvárés az volt, hogy kéttornyú és kör alakú legyen, ettől azonban el kellett térni, mivel a gazdaságosság miatt jobbnak látszott a régi alapokra építkezni. Így született meg Péchy Mihály terve a kéttornyú, kupolás nagytemplomról, mely illeszkedett a régi alapokhoz. Az alapkövet 1805-ben tették le, a nyugati torony 1818-ban, a keleti 1821-ben készült el. Az első istentiszteletet 1819-ben tartották. Sajnos a tervek idő közben módosulásra szorultak, az ok ismét a pénz hiánya volt. Péchy terveit Rabl Károllyal átalakíttatták, aki a látványos kupolát elhagyta az épületből. A kupola látványának pótlására szolgál a két torony közötti mellvédfal, ez nem sikerült teljes mértékben. Ha jobban megfigyeljük, ma is érzékelhetjük a Péchy-féle kupola hiányát. A régi templom alapjait és a Veres-torony alapjai ma is jól láthatók.

A Nagytemplom Magyarország legnagyobb alapterületű református temploma (közel 1500 négyzetméter beépített területű). A hazai klasszicista építészet egyik legimertebb és legkiválóbb alkotása. A toronyórákkal ellátott, kupolaszerű toronysisakok barokk stílusjegyeket hordoznak. A tornyok 61 méter magasak. A bal oldali torony látogatható, ebben van elhelyezve a tűzvész után újjáöntött, 50 mázsás, öreg Rákóczi-harang, a legnagyobb magyar református harang. Rendkívül szomorú látvány, hogy a harang palástját barbár turisták összefirkálták. A toronyóra alatti szoba kilátóként funkcionál, innen páratlan kilátás nyílik a városra. A templom széles főhomlokzatát ión féloszlopok 7 részre tagolják. A földszinti ajtók és ablakok félkörívesek, míg a fölöttük lévő sorban téglalap alakú ablakok sorakoznak. Az épület leghangsúlyosabb része az óriási méretű timpanon, közepén órával. Maga a templom tulajdonképpen nem más, mint két templomhajó kereszteződése. Az észak-déli hosszhajó belül 15X38 méteres, a mindkét végén a nyolcszög három oldalával záródó kereszthajó pedig 14,2 X 55 méter. Belső tere fehérre meszelt, a két hajó találkozásánál kettős pilasztereken nyugvó csehsüvegboltozatú mennyezetet látunk, ennek gömbátmérője 20,5 méter. A teljes belső magasság 21 méter. Ülőhelyeinek száma 3000, befogadóképessége 5000 fő. A centrális elrendezésű templom bejáratával szemben található a szószék, az úrasztal, a Mózes-szék, illetve az a karosszék, amelyben Kossuth Lajos ült a Nagytemplomban tartott országgyűlésen 1849-ben. Két orgonája van, a bejárat fölött egy új, elektronikus, rezonátorcsövekből felépülő, 3 manuálos, 52 regiszteres orgona áll, amelyet Albert Péter elektromérnök tervezett 1981-ben. Vele szemben, a szószék mögött van a Jakob Deutschmann által, 1838-ban készített, később átalakított, 3 manuálos, 43 regiszteres hangszer, a régi, klasszicista szekrényű orgona.