Magyarország templomai

Siklósi református templom (Siklós)
A siklósi református egyház a helyi hagyomány szerint egyidős a magyarországi reformációval. Az igen hiányos dokumentumok szerint Siklós első református lelkipásztora Siklósi (vagy Szilvási) Mihály volt, aki egyes vélekedések szerint a város szülötteként költözött Újhelyre - a mai Sátoraljaújhelyre -, amely Siklóshoz hasonlóan Perényi-birtok volt akkoriban. Ott 1522-ben már református szellemben hirdette az igét, és ezután munkálkodott Siklóson.

Fotók és szöveg: Bencs János.

Kopácsi munkatársa volt Sztárai Mihály, a Siklós és a Duna-Dráva közti vidék reformációt hirdető papjainak legismertebb alakja, aki az 1526-os mohácsi csatát még ferences barátként látta. A drávasztárai születésű fiatalember az év végére azonban Siklósi Mihály hatására csatlakozott a reformációhoz, és Perényi Imre szolgálatába állt. 1542-től Perényi Ferenc nevelője volt, és a fiúval együtt hallgatta a paduai, vagyis a padovai egyetem előadásait. Siklós 1543-tól török kézen volt. A város társadalmi összetételéről is tudósító török adóösszeírások nyomán tudjuk, hogy a 16. század második felében nem történt lényeges változás a keresztyény lakosság számában: ekkortájt mintegy félszáz család élt itt a mohamedánokon kívül. Az azonban tudható, hogy a protestantizmus a szultáni porta uralma idején is élt a Dráva mentén. 1687-ben zajlott le a török kiűzésében döntő szerepet játszó nagyharsányi csata, amelyben a Badeni Lajos vezette magyar és bajor seregek, ha úgy tetszik, visszavágtak Mohácsért. És ebben az időszakban, 1691-ben jelent meg I. Lipót királyi dekrétuma, amelyben erősen korlátozta a protestánsok nyilvános vallásgyakorlatát. Az ellenreformáció miatti vallási összetuzésekre általában is jellemző volt a környékben, hogy a falvak lakói megvédték lelkészeiket a zaklatástól, és a bezárt vagy lerombolt templomokat újfent megnyitották, újjáépítették. 1700 után épült fel a protestánsok siklósi temploma, vagy ahogy egy 1722-es káptalani jelentés írja, a gyülekezetnek van egy "...újabb építésű, vesszőből és sárból tapasztott református temploma."A megfogalmazásból akár arra is következtethetünk, hogy korábban állt már a városban református kőtemplom, amit a törökkor után lerombolhattak. A fából készült imaházat 1744-ben, Dámány András lelkész idejében bővíteni szerették volna, azonban a vár-megye az engedély megadása helyett a földdel tetette egyenlővé az épületet. Mária Terézia 1749-ben, számos kérvény benyújtása után engedélyezte a következő fatemplom felépítését. 1791. augusztus 25-én tehették le végre a siklósi református kőtemplom alapkövét. A munka a hatóságok hátráltatása ellenére haladt, részben mert az akkori birtokos, a református gróf Batthyány Antal támogatta a törekvéseket. Az 1806-ban elkészült templomban a grófnak külön padja volt, amely ma is látható itt. A siklósi templom fölszerelése lassanként fejlődött a 19. század elején. 1813-ban orgonát építettek, amit később, csak 1875-ben renováltak. 1826-ban három harangot öntöttek a gyülekezetnek. 1866-ban az addigi fazsindelyeket lecserélték cserépre. 1877-ben, közadakozásból belső ajtókat készítettek, és siklósi márványból faragott szószéket, úrasztalát állítottak. Az ősi, évszázados parókia helyett 1839-ben emelték a mai lelkészlak elődjét. Az 1920-as évek Siklósra polgárosodást, a református gyülekezet, a templom életében ismét föllendülést hoztak. 1923-ban pótolták a háború alatt elvitt két harangot, 1925-ben bevezették a villanyt. 1927-ben renoválták a templomot, 1928-ban nőegylet alakult. Ma a tizenegyezer lakosú Siklóson 1153 tagot tart számon a református egyház. A választók névjegyzékében 612 egyháztag szerepel. Tönkő Levente lelkipásztor szolgálatát Keresztes István fogondnok, Erdősi Zsolt és Mátyás Róbert siklósi, illetve Szabó Irén máriagyudi gondnok segíti. A Siklós-Máriagyűd Református Társegyházközség két intézményt is fönntart: a Sztárai Mihály Református Általános Iskolát és a református óvodát.