![]() | ||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||
Ortodox (10/233) |
Pozsarevacska Szerb ortodox templom (Szentendre) Fotók: Attila, szöveg: Bajkó Ferenc A város legdélebbre fekvő szerb ortodox temploma a Pozsarevácból Szentendrére menekült szerbek számára készült. A torony alatti belső térben található tábla szövege szerint először 1690-ben fatemplom épült, majd 1759-ben kezdték el építeni a mai kőtemplomot, melyet 1763-ban szentelt fel Dionisije Novakovics püspök. Több mint 30 évig torony nélkül állt. Az 1794-ben hozzáépült harangtorony meglehetősen sokat ront a templom egységén. Az épületen - a püspöki irattár adatai szerint - 1814-ben jelentős renoválást hajtottak végre, ami valószínűleg az 1809-es árvíz által keletkezett károk kijavítása volt. A Bükkös patak jobb partján, a belváros déli "kapuja" előtt találjuk a Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelt, szerényen meghúzódó, barokk templomot. Kelet-nyugati tengelyű elhelyezkedése, keletelt szentélye az ortodox liturgia szigorú szabályait követi, így a főhomlokzat nem az utca felé, hanem a Római Tábor dombja felé néz, ami miatt szinte alig emelkedik ki a környező épületek közül. Körbeépítettsége és a körülette elhelyezkedő fák sűrűsége miatt (a Preobrazsenszka-templomhoz hasonlóan) nehezen fényképezhető épület. Külseje meglehetősen egyszerű kialakítású. A falakból előreugró támpillérek között kőkeretes, félköríves, füles-pálcatagos ablakok helyezkednek el. A kosáríves alaprajzú szentély külső fal egyszerű, keskeny falsávok által öt mezőre oszlik, melyek közül a két-két szélsőn cikk-cakkos ívű vakablakok figyelhetők meg, a középső szentélyablak a hajó ablakaihoz hasonlatos kiképzésű. A déli oldalon lévő, ízléses copf kőfaragványos kapuzat vezet a belsőbe. A torony kialakítása a templométól szemmel láthatóan különbözik. A főhomlokzatból jelzésszerűen előreugró, 23 méter magas torony háromszintes, valamennyi ablaka kőkeretes, kosáríves. A földszinten lévő ajtó két oldalán két-két falpillér húzódik, az ajtó fölött a kórusablak. A kórusablak fölött a vastag, cseréppel fedett párkányzat az egész főhomlokzaton végighúzódik. Az íves orompárkányon, ahogy a többi szentendrei pravoszláv templomnál is láthattuk, egy-egy kőkancsó helyezkedik el. A harangablak két oldalán lizénák futnak. A toronyóra nélküli órapárkány alatt a copf stílusra jellemző ornamentikák láthatók. Az órakörök fölött oromzatos ereszpárkány zárja a torony falazatát, sisakja egyszerű, sátortetős. Egy 1855-ös összeírás szerint négy harangja volt, melyek közül a legnagyobbat, a közel 10 mázsa súlyút Boskovitz Ignác adományozta, egyet 1851-ben öntöttek. Ezek közül hármat az I. világháborúban vittek el. A templomot vastag kőkerítés veszi körül, melynek Kossuth utca felöli, kovácsoltvas kapuján juthatunk a templomkertbe, ahol régi sírköveket láthatunk. Ha belépünk, ión fejezetű, kettős pilasztereken nyugvó, kettős hevederívek által három szakaszra osztott, csehsüvegboltozattal fedett, egyhajós, teremtemplom jellegű, kissé sötét térbe jutunk. Kórusépítménye nincs. A pronaoszt a naosztól, vagyis a nők helyét a férfiakétól díszes, fából készült, oszlopos rekesztő választja el. A Pozsarevacska Egyházközségben 1752 óta folyt rendszeres anyakönyvezés. A szentendrei szerb parókiák közül ez szűnt meg legkésőbb, 1930-ban. Azóta a Saborna parókia, vagyis a püspöki templom parókusa látja el. Rendszeres szertartásokat nem tartanak benne. A templom sürgős külső-belső felújításra szorul. | |||||||||||||||